Utazás a rejtélyes szigetre (Journey 2: The Mysterious Island)

Egy korábbi bejegyzés módszerét követve először csak annyit árulok el, amennyivel felkelthetem azok érdeklődését, akik még nem látták a filmet, majd lejjebb következnek a részletek.

A film alapjául szolgáló könyv

A film nyitóképe

A film hivatalos plakátja

 A film angol címéből egyértelműen látszik, hogy az Utazás aFöld középpontja felé 2008-as filmre épít (és persze Verne 1874-ben megjelent könyvére). A szereplők közül az összekötő kapocs ez esetben csak Sean Anderson (Josh Hutcherson), aki ezúttal eltűntnek hitt nagyapja (Michael Canie) keresésére indul. Útitársa most bácsikája helyett „mostohaapja”, vagy, ahogy ő mondja, a gyámja (Dwayne "The Rock" Johnson), és természetesen eltérő terepen eltérő figurák kerülnek még „véletlenül” melléjük.

A felcseperedett főszereplő

A felcseperedett főszereplő még egyszer

Michael Canie és Luis Guzmán a filmben

A film egy meglehetősen gyors bevezető rész után már indul is, gyorsan a tettek mezejére lép az apró csapat. Talán néha túl gyors is, lehetne a film 10-15 perccel hosszabb.

A grafikai kivitelezés ezúttal is mintaértékű, nagyon jól használják a 3D nyújtotta lehetőségeket. Tulajdonképpen pont egy ilyen fantasztikus kalandfilm, ahol ez a technika jól kamatoztatható.

Menet közben

Gyönyörű tájakon

A sziget, ahol a biológia fordítva működik

Trópusi és egzotikus növények között

FIGYELEM! Alább részletek is következnek.

Az előző rész óta eltelt négy év, és ugyan csak a főszereplő maradt meg, nála viszont ez a négy év nagyon tetten érthető. Kisgyerekből már nagyfiú lett (hol van már a Rumlis vakáció törpe Carl-ja…), és ennek megfelelően igazították a karakterét is, meg a film egyes jeleneteit is. Itt főleg a pilótájuk lányához való vonzódására és az ezzel kapcsolatos vicces jelenetekre gondolok. Néha egy-egy ilyen mellékjelenetre több időt szántak, mint a film főfonala szempontjából lényegesebb elemekre.

Rövid tanácskozás a női lélek rejtelmeiről

Úton

A film összességében rendkívül jól adja azt a hangulatot, ahol játszódik, akár repülünk, akár úszunk éppen. Nekem az egyik kedvenc jelenetem a film vége, amikor a víz alatt bejutnak a Nautilushoz, majd odabent dolgoznak az öreg szerkezet beindításán. A film ezen része mondjuk műszakilag nem lenne védhető, de itt nem is ez a lényeg. A grafikus tervező nagyon ízléses XIX. századi belsőt álmodott a tengeralattjárónak, egy ilyet én is elfogadnék. :-)

Hoppá, ez a gyík most igen mérges

Zuhanáááás

A film tökéletesen illeszkedik a profiljába, ha picit hosszabb lenne, egyes részleteket és karaktereket jobban ki tudtak volna domborítani. De így is megállja a helyét, izgalmas, szép, ötletes, és gyerekek is nyugodtan nézhetik, hacsak nem rettegnek egy-egy óriáspók vagy csúszómászó felvillanó látványától.

Mindenkinek ajánlom, aki a könnyed, szórakoztató, kalandos filmeket szereti.