Alvilági játékok (Lucky Number Slevin)

 Több mint egy éve terveztem már valamikor beiktatni ezt az egyébként nem túl régi (2006-os) filmet az időmbe, de valahogy csak most sikerült. Mégiscsak szükség van megfelelő hangulatra egy ilyen thrillerhez, melynek magyar címe ez esetben nagyon találó és fedi a valóságot.

Az alaptörténet még szokványosnak is mondható: egy szerencsétlen fiatalember, Slevin Kelevra (Josh Hartnett) jobb sors reményében New Yorkba utazik egy barátjához, aki viszont eltűnt, így a helyi maffiafőnök, vagyis csak a Főnök (Morgan Freeman) emberei őt gyűjtik be helyette. Mivel fizetni nem tud, meg kell ölnie a másik maffia vezetőjének, a Rabbinak (Sir Ben Kingsley) a fiát.

Morgan Freeman, mint a Főnök

Első alkalommal úgy cipelik el Slevint, ahogy törölközőben ajtót nyitott

A Rabbi (Sir Ben Kingsley)

Innentől már valamivel gyorsabban peregnek az események. Közben elindul a szerelmi szál is (de egyáltalán nem viszik túlzásba, teljesen a helyén van), amikor a főszereplő megismerkedik a szép szomszédjával. A hölgy nyomozni kezd, hová tűnhetett eredeti szomszédja, akinek a helyére a szerencsétlen ismeretlen érkezett, de még halottkémként sem ér túl messzire. Közben veszélyesen sokat foglalkozik – anélkül, hogy tudná, ki ő – Macska úrral (Bruce Willis), a profi bérgyilkossal.

Slevin és szépséges új szomszédja

Bruce Willis ezúttal profi bérgyilkost alakít

Nagyjából a film közepén járunk, amikor gyorsulni kezdenek az események. Hirtelen olyan jeleneteket látunk, amikre nem vagy nem úgy számítanánk, a furcsa utalások és jelek még jobban kuszálódnak, hogy aztán majd a film végén mind kisimulhassanak és tisztázódjanak.

Ez egy olyan mesterien összerakott, gyönyörű képekből gondos munkával felvett film, amit mindenképpen meg kell néznie a műfaj kedvelőinek. Hátborzongató, de nem félelmetes, rendkívül csavaros, de odafigyelve mégis jól követhető. Néha meglepő és sokkoló, remekül hozzászabott hangokkal. Humort ne nagyon keressünk benne, mert az nincs, vannak viszont elrejtve mély gondolatok és érzések. Annyira leköt, hogy elrepül az a közel két óra.

És kérem, az utolsó kép utáni részt csak akkor fussa át a kedves Olvasó, amikor már megnézte a filmet.

Josh Hartnett a filmben

A végkifejlethez: összeszámolva, hogy a szülei három gyilkosához a srácnak tizenhárom további ember megölésén keresztül vezetett az út, a bosszú elég kemény, nemde?

A csodálatos pókember (The Amazing Spider-Man)

 Azt már sokfelől lehetett hallani-olvasni, hogy ezt a filmet a készítői nem remake-nek szánták, hanem egy teljesen új vonalnak. Ez részben sikerült is, ugyanis remek főszereplőket (Andrew Garfield és Emma Stone) választottak, de néhány ponton kísértetiesen nagy a hasonlóság a tíz évvel ezelőtti történettel. Elöljáróban még annyit hozzá kell tennem, hogy az előző trilógiát nagyjából másfél éve néztem meg itthon, tehát így elég közel csúsztak egymáshoz a filmek.

Andrew Garfield, az új Pókember

Adott tehát egy új Pókember-film, de kezdetnek itt is be kellett mutatniuk, hogyan lesz Peter Parkerből szuperhős. Ezt többé-kevésbé ügyesen oldották meg, a túl érzelgős jelenetek elmaradtak, a humor pedig több lett, bár én hiányoltam belőle az idegbajos újságszerkesztő figuráját, ő nagyon sokat dobott az előző filmeken. A szereplők összevissza cserélődtek, nincsen Peternek közeli barátja, a barátnője apja rendőr lett, aki először a nyomában van, majd amikor összeáll neki is a kép, a segítője lesz. Osborn-t itt csak említik, de nem jelenik meg, a nagynéni és nagybácsi pálforduláson mentek keresztül, csak visszafelé, és a film elején még a szülei is szerepelnek, bár utánuk elvarratlan szál marad, egyszerűen eltűnnek, és kész. Ez az első olyan rész a filmben, ami valahogy olyan furcsa, befejezetlen, a szereplők is megelégszenek annyival, hogy eltűntek.

A film eleje tehát hajaz valamennyire a korábbi filmre (iskolai verekedések, pókcsípés a laborban, stb.), de minden jelenet teljesen új módon és közegben játszódik, a főszereplő karaktere is egész más – nem egy szánalmas kétbalkezes valaki, hanem egy vagány srác, aki szembeszáll az erősebbekkel is – legfeljebb másodszorra már annak tudatában, hogy ez alkalommal nem ő fog a földön feküdni.

A mostani nevelőszülők sokkal harciasabbra sikerültek

Iskolai adok-kapok - fordult a kocka

Pókember is más – bár hajtja a bosszú, hogy megtalálja Ben bácsi gyilkosát, végül az a szál is elvarratlan marad. Viszont itt a gyík feltűnéséig csak látszólag a bűnözőket üldözi, valójában keresi azt a bizonyos fickót. A gyík feltűnésével – mivel tudja, hogy közvetve ő felelős érte – átkapcsol életmentő üzemmódba, és a gyíkot üldözi, hogy mentse az ártatlan embereket. Viszonylag hamar tudatja a barátnőjével, hogy Peter és a Pókember egy személy, és kellő időben ezt apja, a rendőrkapitány is megtudja.

Bűnüldözőben

Gwen apukája, a rendőrkapitány

A film kb. utolsó harmada teljes mértékben a gyíkra van kihelyezve. Ezek a hirtelen éles váltások több helyen érezhetőek, egy darabig pereg valamiféle történet, látjuk, hogyan kerülnek a főhősök egyre közelebb egymáshoz, közben hogyan válik Dr. Connors bolonddá és gonosszá, majd puff, hirtelen már ott is van a főellenség, és a teljes történet csak körülötte forog, se töltelékjelenet, se egy kis lassítás.

Sebtörölgetős és romantikus jelenetek is vannak, mert kellenek, de csak amennyi épp elég

dr. Connors valami furcsán ügyködik...

Amerre a furcsa lények járnak, kő kövön nem marad

A harci jelenetek tekintetében a film tipikus amerikainak mondható: a főhőst félholtra verik, néhány kedves mellékszereplő áldozatul esik, majd látványos harcban mégis az utolsó pillanatban a jó győz, miután felmászott a falon a meglőtt lábával.

A film egyébként a 3D-s vetítést egy helyen használja ki igazán jól, amikor egy antenna „a közönség közé esik”, ott bámulatában felzúgott a vetítőterem, tényleg jól megcsinálták. A többi résznél maradtak nagyjából a 2D-s világban, a már megszokott pókemberes módszerekkel.

A film után kicsit elgondolkoztam, miért olyan népszerűek manapság a szuperhősfilmek, hogy egy hónapra rögtön két nagyszabású történet is jutott a nyáron. Addig eljutottam, hogy legbelül sokan szeretnének szuperhősök lenni, bár valószínűleg az efféle filmekben látható vad szituációkat már kevesebben vállalnák. Az is érdekes, hogy mennyiféle kapcsolt termék (ruhák, játékok, törölköző, ágynemű, poszter, könyv, PC-XBOX-stb. játék és társaik) kapható, ami tudjuk, egyfelől a pénzbeszedésre megy, de nem gyártanák, ha nem fogyna. De hogy miért fogy annyi, hogy megéri az egész Földön teríteni, erre egyelőre nem találtam választ, valószínűleg egy hosszabb tanulmányt meg lehetne tölteni a téma elemzésével.

Összességében tehát egy ígéretes új franchise indult útjára, már az első rész is egész jól sikerült, és a minden bizonnyal készülő folytatásokban nagy lehetőségek vannak, amiket, remélem, jól aknáznak majd ki, és akkor is azt írhatom majd ide: ajánlom a filmet a műfaj kedvelőinek.

Vissza a jövőbe 1.-2.-3. (Back to the future I.-II.-III.)

Ez a film is hasonlóan örök darab, mint pl. A tizedes meg a többiek. Igaz, hogy nem hazai mű, de éppen ezért a rajongótábora is sokkal szélesebb. Mintapéldája az olyan filmeknek, hogy hogyan lehet minimális utólagos tupírozással, a szex említése nélkül valami igazán eredetit és izgalmasat alkotni. Még ha jó amerikai film módjára a végkifejletet meg is tippelhetjük egyes helyzetekben, a változatos fordulatok nem csak egyszer izgalmasak, a vicces és ötletes jelenetek újra meg újra le tudnak kötni. Mindemellett az akkori, de lényegében véve a hétköznapi világba helyezi bele a fantáziavilágot a legteljesebb természetességgel, és az időutazásokat fejben visszafejtve és végiggondolva a végén még bele is gabalyodhatunk a gondolatmenetbe.

"Ha a számításaim helytállóak, amikor eléri a 88 mérföldes sebességet, csodát fogsz látni, fiú."

Egy Delorean napjainkban

A híres időbeállító panel

A film első részét 1985-ben mutatták be, ennek megfelelően az alaptörténet ott is kezdődik, egy jellegzetes amerikai lakónegyedben. Megismerünk egy laza 17 éves srácot, "Marty" Martin McFly-t (Michael J. Fox), körülvéve a szokásos alapproblémákkal, mint pl. hogy az anyukája nem kedveli a barátnőjét, az apukájának hülye a főnöke, stb. A történetbe hirtelen kapcsolódik bele a Doki (Christopher Lloyd), a kissé hóbortos tudós és feltaláló, akinek a nagy műve köré az egész történet fonódik.

Marty zenél 1955-ben, hogy megmentse a helyzetet

Az alaptörténet és a szereplők megismerése után kezdődnek is a fontos kísérletek az időgéppel, mígnem a terroristák váratlan megjelenése ezt meg nem szakítja. Ekkor Marty az autóval menekül el, de az időáramkörök bekapcsolva maradtak, és… hirtelen 1955-ben köt ki. Természetesen szinte rögtön sikerül felborítania a tér-idő kontinuumot, amikor belefut a szüleibe, így az idő hátralevő részében folyamatosan azon dolgozik, hogy leendő szülei összejöjjenek, és ő ne tűnjön el a történelemből. Mindeközben az 1955-ös Doki készít egy módosítást az időgéphez, hogy villámcsapással üzemeljen, mert az egyetlen esélyük az óratoronyba csapó villám, hogy a hazautazáshoz szükséges 1.21 GW energiát a szerkezetbe táplálják. A történet így végül happy enddel zárul, ráadásul 1985-öt sikerült jobbá tenniük a múlt apró megváltoztatásával, mert az új forgatókönyv szerint George (Marty leendő apukája, Crispin Glover) leütötte Biff-et (Thomas F. Wilson), aki így a beosztottja lett és nem fordítva. A film végén megjelenik a doki, és hívja őket a jövőbe, így meg is van a kapocs, ahol a második film folytatódhat. A jövőben sikeresen elrendezik, hogy Marty fia helyett Griff (Biff unokája) kerüljön börtönbe, de visszatérve valami szörnyű 1985-ben találják magukat. Rájönnek, hogy a jövőbeli idős Biff elvitt egy sporteredményeket tartalmazó füzetet az időgéppel a fiatalabb önmagának, aki így fogadásokból milliomos lett. Így ismét 1955-be utaznak, hogy ezt megakadályozzák. A film végén, amikor a Doki próbálja felvenni Marty-t, az autóba belecsap a villám, és eltűnik – 1885-be, a Vadnyugatra.

Marty (önszárítós ruhában) és a Doki 2015-ben

Légdeszka és a híres önbefűző cipő 2015-ben

A harmadik rész elején ismét az 1955-ös Doki segít az 1885-ből kapott útmutatások alapján megjavítani az időgépet, majd a történet 1885-ben folytatódik – az ősökkel. Sok dolog van, ami végig állandó: a Tannenek gonoszsága, Strickland modora és kopaszsága, a tér-idő kontinuum problémája, stb. A vadnyugaton is egy sor feladatot kell megoldaniuk a dokival, hogy ne változzon meg végzetesen a jövő, és ismét csak Marty tér vissza az – időközben rendbe hozott – jelenbe. A Doki kérésének megfelelően – bár nem szándékosan – az időgép megsemmisül, ám amikor Marty épp ezt mutatja meg barátnőjének, Jennifernek (Claudia Wells), a Doki egy mozdonyból épített időgéppel érkezik – családostul.

Marty és a Doki vonattal tolják meg a Delorean-t a Vadnyugaton

A Doki új időgépe - művészi ábrázolásban

A trilógia itt véget ért, ám készült belőle játék is, ami ott veszi fel a fonalat, ahol a filmkészítők letették. Sőt, pl. a GTA játékhoz is készült időutazós kiegészítés. A film rajongótábora itthon és külföldön is nagy, az eredetileg nem túl befutott Delorean autók a filmnek köszönhetően jelentősen felértékelődtek, a különféle alkatrészeknek látszó tárgyakkal tele van az e-Bay. Az érdeklődést mutatja, hogy a filmet itthon is kiadták DVD-n majd Blu-ray lemezen is, így majd még gyerekeink is nézhetik a jelenkor egyre nagyobb TV-in. Érdekes közbevetés, hogy a filmben, amikor a jövőben járnak, jellemzőek az ottani tárgyak az 1985-ös gondolkodásmódra. Senki nem képzelt el 2015-be mobiltelefont, helyette hagyományos adó-vevőket használnak, de pl. a Mr. Fusion nevű otthoni mini fúziós energiaforrás már létezik.

A film blu-ray kiadásának borítója

Sajnálhatnánk, hogy a történetet nem folytatták, de mindig a csúcson a legjobb abbahagyni, és így ez a trilógia is úgy vonult be a filmtörténetbe, mint minden idők egyik legjobb és legnagyobb hatású sci-fi-je.

A tizedes meg a többiek

A múltban kutatva rengeteg magyar filmet találhatunk, és köztük is nagyon sok jó filmet, de igazán ismert – legalábbis manapság is ismert – csak kevés lett közülük. Ezek közé tartozik A tizedes meg a többiek, ami – bár 1965-ben forgatták – csak később jelenhetett meg, mert finoman és bújtatva, de az akkori rendszert is kigúnyolta.

Molnár tizedes lefoglalja a kastélyt - inasostul

A háborús alaptörténet remek terepet nyújt az ilyesmihez, bár nem mindenki szereti, amikor az eszement pusztítással járó háborúból komédiát készítenek. Mégis, a színészek (többek között Sinkovits Imre, Major Tamás, Darvas Iván és még sokan mások) zseniális alakja egészen elfeledteti,m hogy ez éppen egy II. világháborús környezet, és teljes mértékben a rendszert kigúnyoló szatirikus történetre figyelhetünk.

A történetet nem sok értelme van végigmesélni, minden jelenet úgy egyben és a környezetében érdekes, ahogy elkészítették. A történetvezetés változatos, fordulatos, pörgős és izgalmas. Kiemelhető pár közismert rész, pl. „az oroszok már a spájzban vannak!”, illetve rendkívül ötletes, amikor Albert inas (Major Tamás) hirtelen megint a báró inasát alakítja az egyik katonával (Darvas Iván).

Amikor békebeli jelenetet eljátszva verik át a németeket - igazán hangulatos jelenet

Az alakítás annyira hiteles, hogy néha nehéz elképzelni mai szemmel, hogy minden színész magyar

A filmet kiadták DVD-n, így viszonylag egyszerűen beszerezhető. Minél több embernek érdemes lenne látni, az egyik legjobb magyar film!

Utazás a rejtélyes szigetre (Journey 2: The Mysterious Island)

Egy korábbi bejegyzés módszerét követve először csak annyit árulok el, amennyivel felkelthetem azok érdeklődését, akik még nem látták a filmet, majd lejjebb következnek a részletek.

A film alapjául szolgáló könyv

A film nyitóképe

A film hivatalos plakátja

 A film angol címéből egyértelműen látszik, hogy az Utazás aFöld középpontja felé 2008-as filmre épít (és persze Verne 1874-ben megjelent könyvére). A szereplők közül az összekötő kapocs ez esetben csak Sean Anderson (Josh Hutcherson), aki ezúttal eltűntnek hitt nagyapja (Michael Canie) keresésére indul. Útitársa most bácsikája helyett „mostohaapja”, vagy, ahogy ő mondja, a gyámja (Dwayne "The Rock" Johnson), és természetesen eltérő terepen eltérő figurák kerülnek még „véletlenül” melléjük.

A felcseperedett főszereplő

A felcseperedett főszereplő még egyszer

Michael Canie és Luis Guzmán a filmben

A film egy meglehetősen gyors bevezető rész után már indul is, gyorsan a tettek mezejére lép az apró csapat. Talán néha túl gyors is, lehetne a film 10-15 perccel hosszabb.

A grafikai kivitelezés ezúttal is mintaértékű, nagyon jól használják a 3D nyújtotta lehetőségeket. Tulajdonképpen pont egy ilyen fantasztikus kalandfilm, ahol ez a technika jól kamatoztatható.

Menet közben

Gyönyörű tájakon

A sziget, ahol a biológia fordítva működik

Trópusi és egzotikus növények között

FIGYELEM! Alább részletek is következnek.

Az előző rész óta eltelt négy év, és ugyan csak a főszereplő maradt meg, nála viszont ez a négy év nagyon tetten érthető. Kisgyerekből már nagyfiú lett (hol van már a Rumlis vakáció törpe Carl-ja…), és ennek megfelelően igazították a karakterét is, meg a film egyes jeleneteit is. Itt főleg a pilótájuk lányához való vonzódására és az ezzel kapcsolatos vicces jelenetekre gondolok. Néha egy-egy ilyen mellékjelenetre több időt szántak, mint a film főfonala szempontjából lényegesebb elemekre.

Rövid tanácskozás a női lélek rejtelmeiről

Úton

A film összességében rendkívül jól adja azt a hangulatot, ahol játszódik, akár repülünk, akár úszunk éppen. Nekem az egyik kedvenc jelenetem a film vége, amikor a víz alatt bejutnak a Nautilushoz, majd odabent dolgoznak az öreg szerkezet beindításán. A film ezen része mondjuk műszakilag nem lenne védhető, de itt nem is ez a lényeg. A grafikus tervező nagyon ízléses XIX. századi belsőt álmodott a tengeralattjárónak, egy ilyet én is elfogadnék. :-)

Hoppá, ez a gyík most igen mérges

Zuhanáááás

A film tökéletesen illeszkedik a profiljába, ha picit hosszabb lenne, egyes részleteket és karaktereket jobban ki tudtak volna domborítani. De így is megállja a helyét, izgalmas, szép, ötletes, és gyerekek is nyugodtan nézhetik, hacsak nem rettegnek egy-egy óriáspók vagy csúszómászó felvillanó látványától.

Mindenkinek ajánlom, aki a könnyed, szórakoztató, kalandos filmeket szereti.

Rendőrakadémia 1.-7. (Police academy 1.-7.)

A Rendőrakadémia filmek is azok közé tartoznak, melyek sosem kopnak ki a TV-ből. Időről-időre felbukkan valamelyik rész egyik-másik adó műsorán. Pedig az első rész még 1984-ben készült, majd egészen a hatodikig évenként az újabbak, míg végül hosszabb kihagyással 1994-ben az utolsó.

Az első rész a legkedveltebb, lévén egy egyedi alapötletet indítottak el – rendőrhiány miatt felsőbb utasításra boldog-boldogtalan felvételt nyerhet az akadémiára, ahol persze a rutinosabb kiképzőtisztek igyekeznek kiszórni az alkalmatlanokat.

A főszereplők beköltöznek az akadémiára az első részben

Ahogy a különféle vicces jelenetek követik egymást, kialakul a kép egy „kemény magról”, és a további részek is ennek a pár szereplőnek az egyéni történetei köré épülnek – persze egy részük technikai vagy egyéb okokból néha cserélődött.

Eric Lassard parancsnok, a hóbortos öregúr

Mégis vannak, akik mindegyik részben szerepeltek: GeorgeGaynes (Eric Lassard szerepében), Michael Winslow (Larvell Jones szerepében) vagy David Graf (Eugene Tackleberry szerepében). Több színész volt, aki 1-2 epizód kivételével szintén sok helyen volt látható. David Graf kivételével, aki azóta szívrohamban meghalt, még minden szereplő, a 94 éves George Gaynes is él.

Az összefestett Pete Lassard, aki Eric Lassard öccse,
és maga is kapitány, tőle balra pedig esküd ellensége, Mauser

Adott tehát egy kerettörténet, ahol jó szokás szerint az amerikai rendőrt (illetve itt egy egész seregnyit belőlük) valamiféle komikus figurának állítanak be, némelyik szerencsétlen, a másik gátlástalan, és így tovább. Természetesen mivel vígjátékról beszélünk, itt csak kisebb féle gonoszságokat lehet elkövetni, és nem folyhat vér. A történet ehhez mindenhol jól tartja magát, a központban valamiféle emberrablás vagy hasonló áll. A jók csoportját hamar megismerjük, a gonoszok néha cserélődnek, az első, negyedik, ötödik, hatodik, hetedik részekben Harris kapitány (G. W. Bailey), a második és a harmadik részben Mauser kapitány (Art Metrano) és segédje, Porctor (Lance Kinsey), aki a 2.-6. epizódokban szerepel, így Harris oldalán is láthatjuk. Ezen felül természetesen mindig vannak „külsős” rosszfiúk, akik ellen együtt harcolnak, közben mindig aláfűtve egymásnak a rendőrségen belül is.

Ha Harris kapitány pórul járt, annak mindig sokan örülnek

A 6. rész egyik legjobb jelenete a buszos üldözés a film vége felé

Minden film egy-egy önálló kerettörténet köré épít, ezeket töltik fel humoros jelenetekkel, teljesen vegyesen találni köztük jobban és kevésbé jól sikerülteket is, ízlés kérdése, mint minden. Természetesen az első filmnek volt a legnagyobb sikere, ami folyamatosan csökkent, majd a filmkészítés meg is szűnt, mégis, az egyik leghosszabb sorozat, amit egy filmből továbbkészítettek.

A filmhez és szereplőihez kapcsoló érdekességek, hogy pl. Harris ugyan nem szerepel a 2. filmben, mert akkor éppen máson dolgozott, de 1 napra el tudott menni a forgatásra, és őt látjuk háttal, amikor az esküvőn fotózzák a vendégeket. A Jonest alakító színész pedig valóban igazi hangmester, tudtommal jelenleg is ebből él, érdemes rákeresni.

Aranyos, vicces, mulattató történetek, semmiképp se keressünk benne mély, magvas erkölcsi tartalmat, mert az nincs, nem is azért készült. Viszont több estére biztosítanak jó szórakozást a vígjátékok kedvelőinek.

Utazás a Föld középpontja felé (Journey to the Center of the Earth)

Erre a filmre is más filmek színészeinek adatlapját böngészve találtam rá a port.hu-n. A srác (Josh Hutcherson) a Rumlis vakációban már bizonyított, a filmet izgalmas kalandfilmként harangozták be, hát belevágtam. És megérte.

A film alapjául szolgáló könyv

Ez a film is jó példa arra, hogy kevés szereplővel is lehet érdekeset alakítani. Filmünk főszereplői Trevor, egy geológus egyetemi professzor (Brendan Fraser) és unokaöccse, Sean (Josh Hutcherson). Sean éppen megérkezik nagybátyjához, hogy nála töltsön el 10 napot, amikor Trevor meglepő felfedezésre jut: egyes szeizmográfiai szenzorjaik értékei pont ugyanazok, mint amikor Sean apja kutatás közben eltűnt. Nem habozik, elindul felfedező útjára, és mivel Sean ragaszkodik hozzá, hogy nem hajlandó rögtön visszamenni anyukájához (aki éppen átköltözteti őket Kanadába), őt is magával viszi.

Sean a laborban még kissé kételkedik...

Izlandon a professzor helyett, akit Sean apukája ismert, csak a lányát, Hannah-t (Anita Briem) találják, aki egyáltalán nem hisz Verne történeteiben (Verne azonos című könyve szolgáltatja a történet alapjait). Mint fizetett hegyi túravezető, elviszi őket a hegyre, ahol a szenzor található. Itt viharba kerülnek, a fedezéknek használt barlang bejárata beomlik, és kiútkeresés közben kezdetét veszi a nagy kaland…

A kaland a sziklaomlás után kezdődik

Egy kis bányavonatozás

Áááááááááááááá, avagy zuhanás a Föld középpontja felé

A film látványvilága rendkívül jól megtervezett, gyönyörű fiktív tájakon vezet végig a történet. A sok izgalmas kalandot végig egyedi jelenségek kísérik, igazán érdekes lehetett 3D-ben. 2D megjelenítésnél kárpótol a rendkívül jól elkészített 5.1-es hangsáv.

Hűűűű!

Ez a tutaj szó szerint állati

Sean megkapja apja volt iránytűjét, ami később nagy segítségére lesz

Kalandfilmek kedvelőinek mindenképpen ajánlom megnézni, másfél óra lebilincselő kikapcsolódás.