Egy korábbi bejegyzés módszerét követve először csak annyit
árulok el, amennyivel felkelthetem azok érdeklődését, akik még nem látták a
filmet, majd lejjebb következnek a részletek.
 |
| A film alapjául szolgáló könyv |
 |
| A film nyitóképe |
 |
| A film hivatalos plakátja |
A film angol címéből egyértelműen látszik, hogy az
Utazás aFöld középpontja felé 2008-as filmre épít (és persze Verne 1874-ben megjelent könyvére). A szereplők közül az összekötő
kapocs ez esetben csak Sean Anderson (
Josh Hutcherson), aki ezúttal eltűntnek
hitt nagyapja (
Michael Canie) keresésére indul. Útitársa most bácsikája helyett „mostohaapja”,
vagy, ahogy ő mondja, a gyámja (
Dwayne "The Rock" Johnson), és
természetesen eltérő terepen eltérő figurák kerülnek még „véletlenül” melléjük.
 |
| A felcseperedett főszereplő |
 |
| A felcseperedett főszereplő még egyszer |
 |
| Michael Canie és Luis Guzmán a filmben |
A film egy meglehetősen gyors bevezető rész után már indul
is, gyorsan a tettek mezejére lép az apró csapat. Talán néha túl gyors is,
lehetne a film 10-15 perccel hosszabb.
A grafikai kivitelezés ezúttal is mintaértékű, nagyon jól
használják a 3D nyújtotta lehetőségeket. Tulajdonképpen pont egy ilyen
fantasztikus kalandfilm, ahol ez a technika jól kamatoztatható.
 |
| Menet közben |
 |
| Gyönyörű tájakon |
 |
| A sziget, ahol a biológia fordítva működik |
 |
| Trópusi és egzotikus növények között |
FIGYELEM! Alább részletek is következnek.
Az előző rész óta eltelt négy év, és ugyan csak a főszereplő
maradt meg, nála viszont ez a négy év nagyon tetten érthető. Kisgyerekből már
nagyfiú lett (hol van már a Rumlis vakáció törpe Carl-ja…), és ennek
megfelelően igazították a karakterét is, meg a film egyes jeleneteit is. Itt
főleg a pilótájuk lányához való vonzódására és az ezzel kapcsolatos vicces
jelenetekre gondolok. Néha egy-egy ilyen mellékjelenetre több időt szántak, mint
a film főfonala szempontjából lényegesebb elemekre.
 |
| Rövid tanácskozás a női lélek rejtelmeiről |
 |
| Úton |
A film összességében rendkívül jól adja azt a hangulatot,
ahol játszódik, akár repülünk, akár úszunk éppen. Nekem az egyik kedvenc
jelenetem a film vége, amikor a víz alatt bejutnak a Nautilushoz, majd odabent
dolgoznak az öreg szerkezet beindításán. A film ezen része mondjuk műszakilag
nem lenne védhető, de itt nem is ez a lényeg. A grafikus tervező nagyon ízléses
XIX. századi belsőt álmodott a tengeralattjárónak, egy ilyet én is elfogadnék.
:-)
 |
| Hoppá, ez a gyík most igen mérges |
 |
| Zuhanáááás |
A film tökéletesen illeszkedik a profiljába, ha picit
hosszabb lenne, egyes részleteket és karaktereket jobban ki tudtak volna
domborítani. De így is megállja a helyét, izgalmas, szép, ötletes, és gyerekek
is nyugodtan nézhetik, hacsak nem rettegnek egy-egy óriáspók vagy csúszómászó
felvillanó látványától.
Mindenkinek ajánlom, aki a könnyed, szórakoztató, kalandos
filmeket szereti.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése