Azt már sokfelől lehetett hallani-olvasni, hogy ezt a filmet a készítői nem remake-nek szánták, hanem egy teljesen új vonalnak. Ez részben sikerült is, ugyanis remek főszereplőket (Andrew Garfield és Emma Stone) választottak, de néhány ponton kísértetiesen nagy a hasonlóság a tíz évvel ezelőtti történettel. Elöljáróban még annyit hozzá kell tennem, hogy az előző trilógiát nagyjából másfél éve néztem meg itthon, tehát így elég közel csúsztak egymáshoz a filmek.
 |
| Andrew Garfield, az új Pókember |
Adott tehát egy új Pókember-film, de kezdetnek itt is be kellett
mutatniuk, hogyan lesz Peter Parkerből szuperhős. Ezt többé-kevésbé ügyesen
oldották meg, a túl érzelgős jelenetek elmaradtak, a humor pedig több lett, bár
én hiányoltam belőle az idegbajos újságszerkesztő figuráját, ő nagyon sokat
dobott az előző filmeken. A szereplők összevissza cserélődtek, nincsen Peternek
közeli barátja, a barátnője apja rendőr lett, aki először a nyomában van, majd
amikor összeáll neki is a kép, a segítője lesz. Osborn-t itt csak említik, de
nem jelenik meg, a nagynéni és nagybácsi pálforduláson mentek keresztül, csak
visszafelé, és a film elején még a szülei is szerepelnek, bár utánuk
elvarratlan szál marad, egyszerűen eltűnnek, és kész. Ez az első olyan rész a
filmben, ami valahogy olyan furcsa, befejezetlen, a szereplők is megelégszenek
annyival, hogy eltűntek.
A film eleje tehát hajaz valamennyire a korábbi filmre
(iskolai verekedések, pókcsípés a laborban, stb.), de minden jelenet teljesen
új módon és közegben játszódik, a főszereplő karaktere is egész más – nem egy
szánalmas kétbalkezes valaki, hanem egy vagány srác, aki szembeszáll az
erősebbekkel is – legfeljebb másodszorra már annak tudatában, hogy ez
alkalommal nem ő fog a földön feküdni.
 |
| A mostani nevelőszülők sokkal harciasabbra sikerültek |
 |
| Iskolai adok-kapok - fordult a kocka |
Pókember is más – bár hajtja a bosszú, hogy megtalálja Ben
bácsi gyilkosát, végül az a szál is elvarratlan marad. Viszont itt a gyík
feltűnéséig csak látszólag a bűnözőket üldözi, valójában keresi azt a bizonyos
fickót. A gyík feltűnésével – mivel tudja, hogy közvetve ő felelős érte –
átkapcsol életmentő üzemmódba, és a gyíkot üldözi, hogy mentse az ártatlan
embereket. Viszonylag hamar tudatja a barátnőjével, hogy Peter és a Pókember
egy személy, és kellő időben ezt apja, a rendőrkapitány is megtudja.
 |
| Bűnüldözőben |
 |
| Gwen apukája, a rendőrkapitány |
A film kb. utolsó harmada teljes mértékben a gyíkra van
kihelyezve. Ezek a hirtelen éles váltások több helyen érezhetőek, egy darabig
pereg valamiféle történet, látjuk, hogyan kerülnek a főhősök egyre közelebb
egymáshoz, közben hogyan válik Dr. Connors bolonddá és gonosszá, majd puff,
hirtelen már ott is van a főellenség, és a teljes történet csak körülötte
forog, se töltelékjelenet, se egy kis lassítás.
 |
| Sebtörölgetős és romantikus jelenetek is vannak, mert kellenek, de csak amennyi épp elég |
 |
| dr. Connors valami furcsán ügyködik... |
 |
| Amerre a furcsa lények járnak, kő kövön nem marad |
A harci jelenetek tekintetében a film tipikus amerikainak
mondható: a főhőst félholtra verik, néhány kedves mellékszereplő áldozatul
esik, majd látványos harcban mégis az utolsó pillanatban a jó győz, miután
felmászott a falon a meglőtt lábával.
A film egyébként a 3D-s vetítést egy helyen használja ki
igazán jól, amikor egy antenna „a közönség közé esik”, ott bámulatában
felzúgott a vetítőterem, tényleg jól megcsinálták. A többi résznél maradtak
nagyjából a 2D-s világban, a már megszokott pókemberes módszerekkel.
A film után kicsit elgondolkoztam, miért olyan népszerűek
manapság a szuperhősfilmek, hogy egy hónapra rögtön két nagyszabású történet is
jutott a nyáron. Addig eljutottam, hogy legbelül sokan szeretnének szuperhősök
lenni, bár valószínűleg az efféle filmekben látható vad szituációkat már
kevesebben vállalnák. Az is érdekes, hogy mennyiféle kapcsolt termék (ruhák,
játékok, törölköző, ágynemű, poszter, könyv, PC-XBOX-stb. játék és társaik)
kapható, ami tudjuk, egyfelől a pénzbeszedésre megy, de nem gyártanák, ha nem
fogyna. De hogy miért fogy annyi, hogy megéri az egész Földön teríteni, erre
egyelőre nem találtam választ, valószínűleg egy hosszabb tanulmányt meg lehetne
tölteni a téma elemzésével.
Összességében tehát egy ígéretes új franchise indult útjára,
már az első rész is egész jól sikerült, és a minden bizonnyal készülő
folytatásokban nagy lehetőségek vannak, amiket, remélem, jól aknáznak majd ki,
és akkor is azt írhatom majd ide: ajánlom a filmet a műfaj kedvelőinek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése